Gyakran egy kimondott nem, igen lehet önmagamra!

0
1041

Megmondom őszintén, hogy Müller Péter könyvében találkoztam leírva életemben először ezzel a fogalommal, hogy énidő. Meg is lepődtem rajta -bár nagyon tetszett-, hiszen a magyar nyelvben nem nagyon használjuk ezt a szót, vagy legalábbis én nem nagyon használtam, hallottam. Mondjuk azt, hogy szabadidő, hogy pihenőidő, szünidő…de így, hogy énidő nem nagyon. Bár tennénk, hiszen ez a szó fejezi ki leginkább azt az időt, amit csak magamra szentelek, amikor magammal vagyok, a legmélyebb valómmal, amikor nem játszom szerepet, nem hazudok önmagamnak, amikor nem másra figyelek, amikor spontán módon csak vagyok, figyelek, érzek, töltődöm, lazulok, amikor megszeretem magam…

De lássuk mit gondol minderről egy szakember. Cosma István pszichológust, mentálhigiénés szakembert kérdeztük.

Simon Emőke: Napjainkban egyre többet hallani, sőt mondhatni divatos lett a tudatos életmód, az egészséges táplálkozás, a figyelj már egy kicsit jobban oda magadra hozzáállás, de úgy gondolom, hogy mindez csak önmagunkra figyelés…az énidő egy picit másról szól…

Cosma István: Hogy körbejárjuk az énidő kérdést én azt hiszem, hogy nagyon-nagyon fontos abból kiindulni -miután meghatároztam, hogy nekem mit jelent az énidő- hogy egy kicsit lebontsuk ezt a kérdést, hogy ki vagyok én, mi az, ami fontos számomra, mi az, ami értékes számomra, és ebből a kérdésből kiindulva szerintem nagyon szépen megtudjuk határozni vagy akár feltudjuk térképezni , hogy mi az, ami jó nekünk, hogy mi az, amitől én jól vagyok.

SE: De nagyon sokszor pont emiatt nem tudjuk, hogy mi az, amitől én jól vagyok, mert nincs énidőnk, tehát el se jutunk idáig…mert, tudod, mindig akad az énidőnél fontosabb tennivaló…

CI: A saját időmenedzsmentemen kell dolgozni, illetve tudatosan kell figyelni erre ebben a felpörgött, felgyorsult életstílusban, amire nagyon gyakran rá vagyunk kényszerítve mindannyian. Mert igen: pörgünk, rohanunk, sok a tennivalónk, sok a feladatunk, de azt hiszem, hogy felelősek vagyunk önmagunkért, felelősek vagyunk saját testi-lelki egészségünkért és ennek érdekében fontos, hogy a hétköznapokból tudjunk építkezni azáltal, hogy időnként megállunk.

SE: Na igen, megállni… de ezt te is tudod, hogy ez nem megy mindig olyan könnyen…emlékszem, mikor én megálltam jó pár évvel ezelőtt, magam mögött hagyva napi 12 óra munkát, folytonos rohanást és magamra egyáltalán nem figyelést, nem tudtam mit kezdeni magammal, a rám zúdult idővel…

CI: Igen, mert közben elvesztetted önmagad, és pont ehhez kell az énidő, hogy újra magadra találj. Abból kell kiindulni, hogy ki vagyok én, mi az, ami fontos, mik az erősségeim, mik a gyengeségeim, mik a számomra fontos életcélok, mi az, ami értelmet ad az életemnek, melyek a számomra fontos kapcsolatok, hogyan vigyázok a saját testi-lelki egészségemre. Ezekkel a kérdésekkel fontos foglalkozni, fontos megtanulni ezt a fajta önreflektivitást.

SE: És mi van akkor, ha bűntudatom van azért, mert időt szánok magamra? Miért jelentkezik ez az érzés?

CI: Nagyon gyakran pont ez a lelkiismeret furdalás fog előjönni már akkor, amikor kimondom azt, hogy énidőm, azaz, hogy most csak magammal foglalkozom. Egyértelműen előfog jönni egy bizonyos lelkiismeret furdalás vagy pont a környezetünk fogja ezt visszajelezni, hogy mi az, hogy most neked szükséged van tíz percre, amikor itthon ennyi tennivaló van. Ez benne van a pakliban. Ilyenkor azt kell letisztázni magunkban, hogy jobban fogok tudni a későbbiekben, a különböző szerepeimben működni, ott lenni.

Az énidőhöz a nemet mondani tudás is hozzátartozik, tehát el kell döntenem, hogy melyek azok a szituációk, helyzetek, kérések, amelyekre nemet kell mondanom vagy meg kell tanuljak nemet mondani, mert gyakran egy kimondott nem, igen lehet önmagamra.

SE: Mit jelent számodra az énidő?

Számomra az énidő az az idő, amit én magamra szánok, az az idő, amely által regenerálódom, feltöltődöm, pihenek, amikor figyelek a kapcsolataimra, testi-lelki egészségemre.

MEGOSZTÁS

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ