Önkéntesen a világban

0
1714

Vannak emberek, akik inkább kifelé élnek. Ők azok, akik magukból adni akarnak másoknak, a világnak. Adni egy mosolyt, egy kezet, odafigyelést, meghallgatást, időt, élményt, szeretetet. Igen, valóban nem kis dolgok ezek, talán a legnagyobbak, hiszen ott, ahol szükség van rá, mindez többet ér egy halom pénznél, minőségi ellátásnál, kifogástalan körülményeknél. Méreg Attila is kifelé él. Évekkel ezelőtt kezdte el az önkéntes munkát, és azóta se tudja abbahagyni. Simon Emőke interjúja.

Simon Emőke: Úgy ismertük meg egymást, hogy éppen Erdélyben, pontosabban Búzásbesenyőben az öregotthonban végeztél önkéntes munkát…hogy kerültél ide és honnan?

Méreg Attila: Magyarországon születtem Mezőkövesden. Tanulmányaim után Ausztriában kezdtem dolgozni, mint ápoló. Ausztria után, Erdély előtt végigjártam egy nagy zarándokutat. Budapestről elindultam a Szent Jakab úton egy 20 kilós táskával a hátamon egészen Spanyolországig, majd tovább haladtam és végül 5300 kilométert tettem meg.

SE: Mikor kezdtél el önkénteskedni?

MA: Közben is önkénteskedtem, ott fogant meg az ötlet bennem, hogy életem következő szakaszában szeretném ezt a munkát kipróbálni hosszabb időre. Böjte atya neve már többször felmerült beszélgetésekben, írásokban az életemben. Jött is az ötlet, hogy e-mailt írok neki, amire ő pár napon belül válaszolt. Amikor végeztem az utammal el is kezdtem nála dolgozni az egyik központjában. Onnan kerültem át a Caritas Búzásbesenyői Intézményébe.

SE: Mennyi időt töltöttél az otthonokban és mivel maradtál?

MA: 2 hónapot töltöttem a Gyermek otthonban és 8 hónapig erősítettem a Gondviselés Háza csapatát. A Gondviselés házában rengeteg személyes történetet megismertem az otthon lakóiról, az ott dolgozóktól és persze a falu közösségéről. Sokat tanultam emberségről, szeretetről, a hitről. Nem a nagy dolgoktól leszünk boldogak, nem a materiális örömök az igazi kincsek. Az emberi kapcsolatok, a segítség, törődés hatalmas energiákat tud megmozgatni. A munkának a becsülete, a közösség ereje nagy dolgokat tud elérni.

SE: Idősekkel dolgozni nem könnyű, nem is kis felelősség. Fiatalként, férfiként miért pont egy öregotthon mellett döntöttél, hiszen számtalan más helyen is vállalhattál volna önkéntes munkát?  

MA: Mikor a gyermekotthonból eljöttem és megismerkedtem Magdolnával (az otthon vezetőjével) éreztem, hogy amit ő képvisel, és amilyen vonalon szeretné vezetni az otthont, azzal én tudok azonosulni. A megérzésem beigazolódott, mint csapat jól együtt tudtunk működni. Izgalmas élethelyzetnek tartottam, hogy az élet kezdetén lévők: a gyerekek (Alfák) után, az életük hajnalán lévőkkel: idősekkel (Omega) dolgozzak. Én hiszek a Flow életvezetésben, ha olyan megérzésem van, hogy jó az irány akkor haladok a sodrással, hagyom, hogy menjek vele.


SE: Azt mondják, hogy az idősektől sokat lehet tanulni, hiszen bőven van már élettapasztalatuk…te mit tanultál?
MA: Az élet filozófiám: A múltból tanulni kell, a jövőt alakítani, a jelent megélni. Az otthonban eltöltött időm alatt ez a gondolat megerősödött bennem. A nagy élettapasztalattal bíró nénik-bácsik történetei, a hétköznapi kihívásaira vagy a nagy történelmi eseményekre való reagálásaik sok tanúságot rejtettek. Ahogy Madách is írta: “Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!”. Van értelme minden napnak, a sok megpróbáltatás és nehézség ellenére.
Láttam, hogy a családnak mekkora placebo hatása van, mit jelent az ember életében a gyökerek fontossága.

SE: Ha jól tudom, neked az önkéntes munka már egy jó ideje életforma…miért élsz így? És miért nem jársz be te is egy munkahelyre, hogy dolgozd le az x órát, havi fizetésért?

MA: A zarándoklatom alatt fogant meg az ötlet, ott ismerkedtem meg rengeteg önkéntessel. Más országokban ez megszokott, normális hogy a fiatalok elmennek rövidebb-hosszabb időre önkénteskedni. Más országokban jellemző, hogy elindulnak tanulás-világlátás miatt önkéntes munkát folytatni az emberek. Rengeteg jót kaptam már az életben és szerettem volna viszonozni az élet fele ezt az ajándékot, innen jött az önkéntesség ötlete. Szeretem a vele járó szabadságot, izgalmas életszakasza volt az életemnek.


SE: Akkor értsem úgy, hogy meglehet fertőződni az önkéntességtől…

MA: Több embert ismerek, aki így utazza körül a világot. Valaki megragad egy kultúrában, egy éghajlaton, mert megfertőződik az adott hely atmoszférájával. Eltudom képzelni, hogy nagyobb életszakaszra kiszakad a normális kerékvágásból.

SE: Hol önkénteskedtél eddig és hol voltak a legjobb, legemlékezetesebb pillanataid?

MA: A zarándoklatom alatt zarándokszállón dolgoztam, mint szállóért felelős személy. Fogadni, megismerkedni más zarándokokkal, nekik segíteni jóleső érzés volt.
A gyermekotthonban történt karácsonykor: sok felajánlást, ajándékot, tartós élelmiszert kapott az otthon és abból a gyerekek csináltak cipős doboz ajándékokat. Majd ezeket a falu rászorulóinak ajándékozták. Maga a gesztus is szép volt. Ahogy a gyerekek készülődtek majd átadták az ajándékokat és látni az ajándékozottak arcán a meghatódást és az örömöt, különleges élmény volt.

A Gondviselés háza egy éves szülinapjánál ott lenni, segédkezni, látni, hogy a sok jó ember közös munkája egy év alatt mennyi mindent elért, szép momentuma volt az önkéntességemnek.

SE: Mit adott, ad neked mindez?

MA: Újabb területeken próbálhattam ki magam. A gyermekektől és az idősektől is sokat tanultam. Erdélyt most tudtam igazán megismerni, bebarangolni (de így is sok helyet nem sikerült megismernem).

A perspektívát mindig nyitni kell, nem szabad zárni, mesterséges falakat felhúzni. Nyitott szívvel, szemmel, füllel, érzékszervekkel több kincset tudunk az életben felfedezni.

SE: Milyen további terveid vannak?

MA: Nem vagyok tervező típus, több ötletem is van, bármelyik is lesz a befutó remélem jó irányba fogja vezetni az életemet.

Egy kis ízelítő a zarándoklatból: https://www.youtube.com/watch?time_continue=32&v=6QBeMs8A-fc

A Gondviselés Háza életébe pedig ezen a linken tekinthetsz be: https://www.youtube.com/watch?v=Mhvhjunfs4w

MEGOSZTÁS

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ