Vannak, akik az együttalvásra esküsznek, mások pedig úgy vélik, hogy a babának az a jó, ha első perctől úgy szokja meg, hogy külön ágyban alszik. Vannak, akik minden rezdülésére reagálnak a babának, mások pedig hagyják még sírni is, és nem veszik ölbe egyből, mivel nem akarják felkapatni…ki csinálja jól? Igénylik-e a babák az állandó testközelséget vagy nem?  Az ösztönre vagy a szomszéd jó tanácsaira hallgasson a kismama? Dr. Kovács Réka Rozália írása az állandó testközelségről.

Az embergyerek az édesanya testében, azaz maximális testközelségben fejlődik, és eltérően az állatvilág sok-sok egyedétől, koraszülötten, az önálló létfenntartásra képtelenül születik meg. A test a testben lét a természetes állapot számára, ami többé nem ismételhető meg ebben a formában, és sokan egy életen át vágyakoznak erre az ősbiztonságra, ősbizalomra. A mai kórházi szülészetek nagy része nem veszi figyelembe ezt az alapvető szükségletet, és szüléskor azonnal eltávolítják a babát az anya testétől, idegen szagoknak, ingereknek teszik ki. Napjainkban egyre több vizsgálat fókuszál a születés körüli traumák hosszútávú hatásaira, az ebből adódó anya-gyerek kapcsolat zavaraira. Egyre többet hallani arról is, hogy az anyák és a babák szülés után közvetlenül rendkívül szenzitívek, és ha valamilyen külső behatás miatt az első időszak, az ún. aranyóra kiesik, később nehezen megy az egymásra hangolódás, sérül a kezdeti kötődés. Sajnos, a mai szülészeti, az újszülött ellátásának gyakorlata az, ami elsőként megzavarja a testközelséget.

“Örömmel hallom, hogy egyre több anya kiharcolja, hogy a gyermekét közvetlenül szülés után a testére tegyék, illetve ne vágják el azonnal a köldökzsinórt.”

Még nagyobb öröm számomra, hogy egyre több szülés körüli segítő partner ebben, de gyakran az ígéret úgy szól, hogy „mindent megteszek, ha a főorvos úr éppen nincs bent”. Tény, hogy jelentős változásokra van szükség ezen a területen.

A szülés utáni időszakban, és mindaddig, amíg a baba igényli, rendkívül fontos az állandó testközelség. Hangsúlyozom: az állandó testközelség. Sok anya ösztönösen ráérez a baba igényére, és tulajdonképpen neki is erre van szüksége, de a „jóindulatú”, az „elkényeztetéstől” óvó hozzátartozók, szomszédok könnyen elbátortalaníthatják főként a bizonytalanabb, első gyermeküket váró anyákat, akik, ha a férj támogatását is nélkülözniük kell, végül beletörődnek abba, hogy külön szobában, kiságyban tartsák a gyermeküket, a babakocsiban, ráadásul tőlük elfordítva tolják.

“A gyermeknek nem erre van szüksége, a biztonságot a számára rendkívül nagy, ismeretlen és félelmetes világban egyedül a szülő jelenti.”

Melegséggel tölti el a szívemet, hogy egyre több anyát és apát ismerek, akik a külvilág megjegyzéseit kizárva, a szülői ösztöneiknek és a baba jelzéseinek hitelt adva együtt alszanak a gyermekkel mindaddig, amíg a gyermeknek a különalvásra nem lesz igénye, az anya igény szerint szoptat, amit azt jelenti, hogy annyiszor és olyan hosszan ahogyan a kisbaba kéri, nem hagyják sírni a kisbabát, azonnal és megfelelően próbálnak reagálni a kisbaba jelzéseire. Egyre több anya és apa napi több órát hordozókendőben, állandó testközelben tartja a gyermekét.

A legfrissebb kutatások bebizonyították az állandó testközelség mindent fölülmúló pozitív hatását a biztonságos kötődésre, a későbbi autonómia igényre, a pozitív énkép és önértékelés kialakulására. Figyelemre méltó, hogy a gyermeküket testközelben tartó szülők kialakítanak egy új életformát, bárhova el tudnak menni együtt a gyermekkel, és ráadásul kevésbé kínozza őket a gyermek elhagyásából származó bűntudat, a gyermek növekedésével párhuzamosan kevésbé van az az érzésük, hogy valamit kihagytak, nem vettek eléggé intenzíven részt a gyermek életében.

Meggyőződésem, hogy a kisbabával, kisgyermekkel fenntartott, az igényének megfelelő testközelség befektetést jelent egy életre a gyermeknek és a szülőknek egyaránt.

Kovács Réka Rozália, pár-és családterapeuta

MEGOSZTÁS

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ