Vannak mozdulatok, amelyek teljesen természetesek. Egyeseknek. És vannak emberekek, akiknek egy kompót kibontása, egy copf-kötése, vagy saját hónaljszőrének a borotválálása is már embertpróbáló mindennapi feladat. Aczél Dóra írása.

Néha olyan helyzetekben találom magam, ahol egyszerűen úgy kell viselkedem, mint egy igazi szabadulóművész. Sztárnak is érezhetném magam, ha kívülről kellene magamat néznem, de mivel  nem tudok kifordulni, ezért egyszerű belső szemlélő vagyok, tehát a problémára koncentrálok, és nem arra, hogy nézegessem magam.

Gyere, a játék kedvéért próbáld ki velem az egykezest!

Nyiss ki egy meggykompótot. Tégy fel egy kotyogó kávét főni. Én a földre szoktam ülni, a talpaim közé rakom a kicsavarnivaló borkánt vagy  presszót.

Hagymavágás egy és egy béna kézzel? Vagy bármi vágás, amit erősen kellene tartani.

Az egykezes játék következő állomása a fürdőszoba. Borotváld le a hónaljszőrödet. Ugye nem is nehéz? Most azt a hónaljadat is, amelyik kezedben a borotva van. Igen, tudom, nehéz minden szőrszálat kipusztítatni, hidd el, csak gyakorlás kérdése. A körmödet is vágd le, tudod, hozzá tartozik a toaletthez. Ebben a gyakorlatban ér segítséget kérni.

Kislányom copf-kötése. Mi csak cicacoffnak hívjuk, fogalmam sincs, hogy miért, de jól hangzik. A cicacoff egy sima copf, de egy kézzel elég nehéz megkötni.

Én olyankor beállítom Rózámat egy bizonyos pózba, a fejét megfogom, odafordítom, hogy a bal kezem épp elérje. Kisszékre rakom a bal lábam, így a térdemmel meg tudom tartani a béna bal kezem.

A bal kezem fogja a copfot, a jobb kezem köti. Róza közben kicsit nyivákol, hogy ne húzzam, de aztán általában elégedett a végeredménnyel, ez a lényeg. Mármint hogy ő királylánynak érezze magát a cicacofftól.

Nem annyira hétköznapi, de elő szokott fordulni, hogy egy-egy projekt kapcsán állófogadáson vagyok. A kedvencem, mikor egy esélyegyenlőségi képzést egy polgármesteri hivatal első emeletére szerveznek, ahol a lift nem működik, a téma pedig, hogy hogyan dolgozzunk ki egy programot úgy, hogy a fizikai fogyatékkal élők is részt tudjanak venni. Hm, ekkor elveszítettek engem, hitelességből bukta. Az ebédszünet állófogadás a hallban. Normál körülmények közt egyik kézben fogod a tányért, a másikkal eszegeted a falatkákat. Összepakolok a tányéromra, majd keresek magamnak egy ablakpárkányt, ahová lerakhatom a tányért, hogy enni is tudjak. Nem elegáns, de éhezni nem szeretek.

Van még egy kedvenc szitum: aláírni a kártyás fizetés bizonylatát – nem tartja senki a lap másik oldalát.

                                                                                                        Aczél Dóra

dora

MEGOSZTÁS

1 hozzászólás

  1. Kedves Dóra! A láb (térd) használata nagyon praktikus. Én a fél balkezemmel mindent a bal térdemhez fogok, pl. körömvágó, vagy ha varrok valamit, a bal térdemre teszem. A krumpli pucolást és felvágást egy vágódeszkán végzem, bal fél kezem rátéve, Sokmindent (tárgyakat) a bal hónaljam alá beteszek, úgy értem közrefogok a bal félkezemmel és az oldalammal, ha a jobbkezem szabaddá akarom tenni, például kézfogás esetén, még a tányért kajával is képes vagyok. Sokszor elgondolom, milyen érdekesen nézhetek ki kivülről, de azt én úgysem látom, tehát nem gond. Cipőfűző bekötése szintén bal térd segítségével történik. A lányaim hajának bekötése nem probléma már, mivel nagyok és maguk végzik, de régen én is hozzád hasonlóan végeztem. A mosogatásban szerény véleményem szerint profi vagyok, mindig hangoztatom, hogyha elmennék egy mosogató versenyre, biztosan első lennék. Amúgy a jobb kezem használata is sokat fejlődött az évek alatt, pl. két pohár vagy csésze elvitele egy kézben simán működik, akár lépcsőn is. A lényeg az, hogy az ember meg merje próbálni a kivitelezést, hátha sikerül, legtöbbször sikerül is. Az ajtó kinyitása lábbal semmiség, csak más ne lássa. A sízéshez meg pláne nem kell két bot két kézben, elég egy, úgyis a lábunkkal sielünk. Még gondolkozom egyéb tevékenységeken, s ha eszembe jut, leírom neked.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ