Minden Most Van. A gondolataid, az érzelmeid, a testérzeted. A kérdés csak az, hogy TE hol vagy? Szilveszter Csaba írása.

Nem találta. Hiába nyúlt oda, ahol lennie kellett volna, nem volt ott.

Valami nem akarta ezt elhinni benne, ezért a biztonság kedvéért még egyszer megtapogatta azt a részt, ahol az este hagyta. Nem volt ott.

De mégis szólt, azaz hallotta a telefon ébresztő hangját.

És még egy másik hangot is.

„Minek ez az egész, semmi kedvem nincs ilyen korán felkelni. Inkább még egy kicsit alszom, úgyis nagyon fáradt vagyok. Csak még egy kicsit… A szundi úgyis be van állítva.”

Elhitte.

És a másik oldalára fordult.

„Hm, de jóóó…”

A következő csengetésre már a szemét is kinyitotta.

Ott volt a telefon, nem messze, a másik párna mellett.

Kinyomta, majd felkelt.

Nyújtózott egyet, és leült a székre.

Nyitott szemmel, a falat nézte.

Őszinte érdeklődéssel.

„Ó, már megint ezt csinálod? Minek? Aludhatnál még egy kicsit…”

Ezt már nem hitte el.

Csak ült, és figyelt. Kíváncsian, lazán. Hagyta, hogy a gondolatai megjelenjenek, majd tovatűnjenek.

Lélegzete magától, nyugodtan áramlott. Lágyan, megengedően visszahozta figyelmét a lélegzetére, ha észrevette, hogy egy gondolat elragadta magával.

„Éber vagyok?”

„Itt vagyok?”

Érezte, ahogy a teste ránehezedik, érintkezik a szék felületével.

Hagyta, hogy a reggeli madárcsicsergésben megpihenjen a figyelme.

„Mi az, ami itt és most, jelen van?”

És hagyta, hogy a kérdés elmélyüljön benne.

Egy pillanatig magát kereste.

Nem találta. Hiába nyúlt oda, ahol lennie kellett volna, nem volt ott semmi.

„Itt vagyok, de mégsem találom magam…”

De mégis tudta, érezte, hogy Van.

Arcán önfeledt mosoly jelent meg.

Talán Ő volt a mosoly maga.

Szilveszter Csaba

Szilveszter Csaba

MEGOSZTÁS

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ