SZÜLESSÜNK ÚJJÁ!

0
1151

Az emberiség megválthatatlan, a közös tudattalan még mindig nem telítődött annyi fájdalommal és szégyennel, hogy minden ember a pozitív változás irányába akarjon elmozdulni. Sürgető belső szükségletből, nem külső kényszerből. Ebben a térben, amelyben a személyes valóságunkat éljük, és ebben a megsűrűsödött időben, amely apránként felemészti, elsorvasztja a testünket, nem mindegy, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen minőségű a bejárt utunk. Az első mély lélegzetvételtől az utolsó erőtlen kilégzésig. Mindegyre elodázzuk a cselekvést, a jóra való törekvést. A hárítást mindannyian művészi szintre emeltük, a mindennapi rutin részévé vált. Tulajdonképpen ez a legkényelmesebb magatartásforma. Én? Miért éppen én? Miért nem ő?
Tettetett felháborodással tovább lehet passzolni a megoldandó problémát, a felelősséget, a megunt társat, az engedetlen gyermeket, a teherré lett agg szülőt.

Ne legyünk gyengék és gyávák, ne halasszuk el a saját életünkbe való teljes önátadást igénylő bevonódást!

Jézus halála, keresztre feszítése, és az út, amely addig vezetett, a kétkedés, az árulás, az irigység, a féltékenység és a becstelen brutalitás, amely végígkísérte, ma kinek fáj csontig hatolóan? A tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapon megrendülést mímelünk. Megszokásból, őrizve a hagyományt. Alig akad ember, aki ténylegesen belegondolna a lélek fájdalmába, abba az időtlen ürességgel rokonítható megrendülésbe, hogy cserben hagyták. Magára maradt a Megváltó Krisztusunk, sorsszerűen, végzetesen. Miként lehet ekkora kínt túlélni? Ebből az állapotból hogyan lehet győzni a halál felett? Ő megmutatta, feltámadt. Megbocsátott az ellene vétkezőknek, mellettünk áll ma is, de nem törődünk vele, gőgösen hárítunk.
Támadjunk fel mi is! Még életünkben támadjunk fel, szülessünk újjá!

Ne kívülről várjuk a megváltást, mi magunk legyünk mélyreható változásunk előidézői, megvalósítói, átélői.

Engedjük el a dühünket, büszkeségünket, hazugságainkat, ne legyünk magunknak valók, félelemtől sújtottak, kapzsiak, másokat elnyomók és lusták a jóra. A változás ideje most van. Az emberiség megválthatatlan, nincs kollektív bűntudat, ne áltassuk vele magunkat, csakis egyéni katarzis, egyéni belátás és önfeloldozás van. Azt a lélek megérzi, amikor megérett rá az idő, amikor már fullasztó a köznapi taktikák mentén szerveződő létezés. Mert nem az elfogadás, az együttérzés és a szeretet vezérli, hanem az érdek. Az újjászületésünk ideje elérkezett. Áldott húsvéti ünnepeket!

Gyéresi Júlia

Gyéresi Júlia impressumhoz

 

MEGOSZTÁS

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ