Életillat

0
1336

Megható. Kendőzetlenül őszinte. Életillatú… Aczél Dóra írása.

Az egyetemista lakás bepállott, állott szagú szobájában volt az első. Ott éreztem meg először. Amikor vége lett, a fiú kikészülve rogyott össze, izzadságszagú erők mentek pihenni. Sötét volt, én így jobban szerettem, noha a fiú mindig bepróbálkozott azzal, hogy hagyjuk égve a villanyt. A fiú a gumit sem szerette, ezért olyan szabályt hoztunk, amiben volt is gumi (egy darabig), aztán meg nem is. Mert én meg természetesen féltem a nem-gumitól. Ebben az egyetemista légyottban éreztem meg először azt a szagot. Akkor csak a fiúé volt. Édeskés, savanykás, meleg illat. Sokat szippantottam a levegőben, hogy érezzem. Aztán kimentem a mosdóba, és finom meleg vízzel lemostam a hasamról.

Évekig a fiú illata volt, csakis az övé, és csakis bizonyos eseményhez köthető. Egy bizonyos eseményhez, semmi máshoz.

Aztán történt, hogy már nem féltem a nem-gumitól, és ez a nemfélés gyümölcsnek érett be. És történt, hogy ez a gyümölcs addig nőtt bennem, mígnem világot akart látni, és ott a szülőágyon a mesterséges burokrepesztés után pár órával a mellkasomra rakták ugyanazt az illatot. Édeskés, savanykás, meleg. Addig szippantottam mélyeket belőle, mígnem odaadták a most már férj kezébe, és elfogott a sírás. Az illat már az enyém is.

A második burokrepesztés után egy nagy labdára lepedőt terítettek, oda ültettek. Fogtam férj kezét, ő olvasott nekem, és miközben én ritmikusan rugóztam a labdán, folyt belőlem a meleg édeskés illat. Ugyanaz az illat, ami már nemcsak a fiúé, és nem is csak az elsőszülötté, hanem egyenesen a magzatvíz illata. Letisztáztam magamban, hogy az együttlétnek, annak, aminek szentsége van, illata is van. Édeskés, savanykás és meleg illata.

Most az autóban ülök, a karom felkötve, bekötözve. Orvosi vizsgálatra megyek, ingázom, folyamatos útonlevést, világok közötti átjárást kér tőlem. Vállalom, nehezen és vívódva, de vállalom, nem vagyok döntési helyzetben. Az autó ringásában, ébrenlét és alvás között elér hozzám egy illat. Egy ismerős, és épp ezért furcsa, mert nem itt kellene jelen lennie. Az édeskés, savanykás meleg, ami most belőlem, és csak belőlem jön. A karom nyitott sebén keresztül szivárog ki, csak én érzem, de én csontighatolónak érzem. Jól esik és megijeszt.

Minden embernek van egy illata, ami csak a test belsejében érezhető.

Vajon a férjemnek és nekem ugyanaz a belső illatunk van? Ezt az illatot pedig ritkán szabad érezni, csak akkor, mikor az életet magát érzem. Az élet is ritkán egyszerre édeskés, savanykás és meleg.

Aczél Dóra

dora

MEGOSZTÁS

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ