Anyás szülés

2
2396

Május első hetén ünneplik a születés hetét. Dicséretes. De miért nem a szülését? Régen a szülés és a születés elválaszthatatlan fogalmak voltak, ma a születés lassan a műtét fogalmával válik összetartozóvá. Sikó-Barabási Eszter írása.

 – Ötperces rutinműtét, ne féljen, kismama, hamar túl lesz rajta – mondja búgó hangon a nőorvos, akire saját- és magzatunk életét bíztuk.

Azt viszont nem súgja meg bizalmasan, hogy az öt perc alatt szerzett rutinsebhely évekig sajogni fog, mert mégiscsak műtéti heg. Nem részletezi, hogy hány réteget kell átvágni ehhez… A hasfalat és a méhet is. Most hadd legyek én az a szemtelen kisgyerek, aki teli torokból kiáltja, mint a mesében:

 –  A császár pucér! – és hogy teljes legyen a képzavar, még azt is hozzáteszem: – Ezért aztán nagyon kilóg a lóláb!

A nőgyógyászok ugyanis szinte kivétel nélkül császármetszést javasolnak az alábbi esetekben: ha elmúltál harminc, ha a baba farfekvéses, ha nagyobb, mint 3500 gramm, ha S méretű nadrágot hordasz, ha gyenge a szemed, ezenkívül valószínű, hogy a császárt fogja választani, ha veszekedett a feleségével, ha kikapott a CFR, vagy ha egész egyszerűen nem vagy neki szimpatikus…

Azonkívül, hogy úgy tálalják, mint habot a tortán, még egyetlen dolog zavar az egész császár-történetben: a megnyugtatás, hogy ne féljen, kismama, hamar túl leszünk rajta.

De miért akarnánk hamar túl lenni? Miért akarná bármelyik nő is elfuserálni élete nagy beavatásélményét?

Mert erre vagyunk idomítva. A láz, a fájdalom, az izzadás, a sírás mind elkerülendő rossz dolgokként meredeznek felénk a médiából. Pedig egy évszázaddal ezelőtt is tudták, hogy a „kisírom a mérgemet” nem túlzás, üres szócséplés, hanem a könnyekkel tényleg toxinok távoznak. Miért nem hagyjuk hát sírni szeretteinket? Hiszen éppen buzdítanunk kellene őket, hogy merjenek sírni, hiszen egészséges… Miért  tompíttatjuk el minden érzékünket? Lázcsillapító, fájdalomcsillapító, izzadásgátló, idegnyugtató… Élettompító.

Pedig mi, nők, csodás teremtmények, képesek vagyunk szülni, mégis, mint bávatag nyáj, baktatunk a kés alá. Önként!

Képzeljék, országszerte nyíltak olyan klinikák, ahol azért kell fizetni – nem keveset, viszont sokat –, hogy hagyjanak egyedül, nyugodtan vajúdni. Ha befizetsz, akkor senki sem fog háborgatni, csapkodhatsz, moroghatsz, négykézlábra ereszkedhetsz, sőt, üvölteni is jogodban áll, amit különben nem néznek jó szemmel. Pénzért pont olyan feltételeket kapsz, mint otthon. Csakhogy otthon mindezt bérmentve, és mégiscsak a saját környezetedben élhetnéd meg, ahol  a függöny színe passzol a szőnyegével, amit pároddal nagy becsben tartotok. Hát még akkor hogy megnő majd az értéke, ha stációvá válik kis élettörténetetekben, merthogy: „itt folyt el a magzatvíz”. Félreértés ne essék, nem az otthonszülésre buzdítok ezzel senkit! De úgyis  megérezzük, mikor kell kórházba indulni, miért ne élnénk meg a lehető legteljesebben otthon a vajúdást?

Manapság foggal-körömmel harcolunk az apás, a dúlás, netán az anyósos szülésért, közben pedig elveszítjük a jussunkat, vagyis az anyás szülést.

Mert vagy altató-fájdalomcsillapító mindegy-állapotában lebegünk, amikor kiragadják belőlünk a gyermekünket, vagy megfélemlítve, égnek álló lábbal nyeljük a sikolyokat, mert így ildomos. Hát merjünk úgy szülni, ahogy nekünk jól esik, ne tagadjuk meg önmagunkat, mondjunk nemet, ha kell, ne figyeljünk a nővérkék megróvó tekintetére, készüljünk éberen a közelgő csodára.

Hiszen még pár pillanat, és találkozunk a gyermekünkkel…

Sikó-Barabási Eszter

eszter

MEGOSZTÁS

2 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Kedves Eszter, kérem ismerje meg a Születés Hete célkitűzéseit, mielőtt ilyen félrevezető információt közöl a tizennégy esztendeje virágzó Születés Hetéről. Mivel az egyik alapító tag Geréb Ágnes volt, ebből máris kitalálható, hogy a rendezvénysorozat a szülésről ugyanúgy szól, mint a születésről. Ha nem ismered a lehetőségeidet, akkor nincs egy sem. Ez a mottónk. Miközben ennyi év alatt tovább kristályosodott a kínálat, és magunkhoz öleltük a várandósság, a gyermekágy és az első három életév tudnivalói. Hiteles információkkal hiteles előadóktól. Amúgy pedig a rendezvénysorozat fesztivállá nőtte ki magát és nem május első hetében, hanem áprilistól októberig zajlik. Még most is folyamatosan regisztrálnak az újabb és újabb helyszínek. Visszatérve a Születés Hetére, nehéz lenne olyan nevet találni ennek a valaminek, ami az összes témánkat befoghatná. Marad tehát ez, amit már olyannyira megszoktunk, akik keresik, pontosan tudják, hogy miért teszik. Tisztelettel: Miskovics-Kobza Zsuzsanna Meső a Születés Hete főszervezője

  2. Párdon, de nem látok az Eszter írásában semmilyen félrevezető információt. Viszont feltett egy kérdést, talán csak költőileg, talán csak magának, talán csak úgy, hogy lehet rajta gondolkodni.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ