Midő, amikor belenézel a szemébe…

0
734

Most az időről akarok beszélni. Nem a múlt-jövő káprázatról, nem is a jelen csodájáról, hanem a személyes névmással ellátottról. Énidő, teidő, őidő… miidő. Midő. Merthogy fontos az énidő, huncut, aki tagadja. Mindenkinek joga van magányban pisilni, mezítláb sétálni az üres szobában, hosszasan álldogálni egy napsütötte folton a padlón, vagy magányban vágyni a magányra, tűnődni papíralapú szerelmeken és ármányokon. De egy kapcsolatban kell a kétszemélyes idő is, a midő, amikor csak ketten vagytok. Az ilyen perceket akkor is be lehet csempészni, ha különben körül vagytok véve például… utódokkal. Sikó-Barabási Eszter írása.

Midő, amikor belenézel a szemébe, és újra rájössz, hogy a szeme színére nincsen hasonlat.

Amikor vacsorára zakuszkás kenyeret ken neked, és addig kotorászik az üvegben, amíg előbányászik három szem lóbabot.

Amikor azzal kezdtek egy mondatot, hogy: Képzeld, mit csinált az a hülye… – és itt valamelyik kölök neve következik –, és csak ti ketten értitek a büszkeséget, ami a beszámolóból árad.

Amikor meglepetést akar, de nem tud teljesen titokban működni, mert érzed minden gondolatát.

Amikor megnéztek egy megható filmet, és a végén megkérdezed: Te is? Igen. Én is. Egy kicsit. Láttam, hogy törölgetted a szemüveg alatt a szemedet.

Amikor egymás mellett olvastok az ágyban, és az egyikőtök felröhög. A másik pedig leteszi a könyvet, és vár, amíg az egyikőtök felolvassa a vicces részt.

Amikor viccet mesél, és akkor is nevetsz, ha már ismerted a viccet.

Még akkor is, ha lelövi a poént.

Még akkor is, ha nem is igazán jó a vicc…

Amikor elcsodálkozol, hogyhogy nem látja, mi a baj, amikor annyira ismeritek egymást. Hogy nem képes még olvasni a gondolataidban?

Amikor megkérdezi: Emlékszel? Te pedig egyből pontosan arra emlékszel vissza.

Amikor elmesélitek egymásnak az álmaitokat.

Amikor odamész hozzá, és bocsánatot kérsz, mert kijöttél a sodrodból. Amikor panaszkodnál, de inkább nem teszed…

Amikor virágot lop neked a saját kertetekből.

Amikor leskelődik, miközben vetkőzöl.

Amikor közös megegyezéssel dézsmáljátok a gyermekek csokoládéját.

Amikor neked fáj, hogy belerúgott az ágy sarkába.

Amikor kávét főz neked, és olyan hosszan pepecsel vele, mint amikor te krumplilevest főzöl.

Amikor krumplilevest főzöl neki, de már nem a te nagyanyád receptje alapján, mindig az övé szerint.

Amikor…

Amikor…

Amikor…

Végtelen lehet a sor. Folytassátok, bővítsétek, ahogy jól esik.

Sikó-Barabási Eszter

eszter

MEGOSZTÁS

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ