Koncert mögött

0
184

Úgy mentem el a koncertre, hogy ismerősökkel találkozom majd, és ebből a sok ismerősből kiválasztok egyet, akinek kiöntöm az életem legaktuálisabb nagy bánatát, miszerint olyan e-mailt kaptam, aminek a tartalma bántó. De nem válaszoltam meg, mert indulatból nem szabad válaszolni,  amúgy ezt a levelet meg sem kell válaszolni. De a feszültséget ki kell adni, legjobb egy barátnak kiszellőztetni, hogy menjen ki, és ezzel oldódjon a stressz bennem.

Először egy édesanya talált meg. Mosolyogtunk egymásra, megöleltük egymást, rég nem találkoztunk. Kiragadtuk egymást a tömegből, csendes zugot kerestünk, és amikor az édesanya elmondta, hogy neki már nincs mosolygós nagyfia, bennem maradt a szó, torkomon akadt az élet.

Aztán egy barátnő talált meg. Képzeljem el, hogy kisebb autóbaleset miatt a férjének rendőrségre kellett mennie, ugyanis az elkövető eltűnt. A rendőrség a férjet a lejárt műszaki vizsgája miatt nem kis összegre büntette, és mivel a baleset elkövetőjét a rendőrségnek kell megkeresnie, valószínűsíthető, hogy pereskedés is vár rájuk.

A koncert kezdődik, nyomják a hangos zenét a nagy fekete hangfalak, gyülekezik a társaság hajat rázni.

Olyan szomorúan áll ott, kicsi és megtört, hogy odamegyek hozzá, de már nem szólok semmit, csak a fenekemmel megbököm az övét, s összeölelkezve együtt hallgatjuk a dübörgést, néha jól bele is sikítunk a levegőbe.

Aztán nekem menni kell, a fülembe ordítja, hogy köszi, így már sokkal jobb.

Így történt, hogy az e-mailes incidensemen magamban egyet röhögtem, ez legyen a legnagyobb bajom. Megnyugodva mentem kukoricáért, ami egy kicsit drága volt, de lealkudtam majdnem felére, és így már az íze is jobb volt.

Aczél Dóra

dora

MEGOSZTÁS

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ